Ma kaptam egy levelet. Nem nagyon szeretnék én ehhez már hozzátenni bármit is, mert ez így kerek, ahogy van. Azért teszem közzé, hogy azok az emberek is erőt merítsenek belőle, akik jelenleg még úgy gondolják, hogy kilátástalan az életük. Mindenkinek azt mondom, hogy mindig van megoldás, és senki nem írja elő, hogy egyedül kell megtalálnunk a megoldást. Nem szégyen segítséget kérni.
„Kedves Mara!
Úgy érzem, nem tehetem meg, hogy el ne meséljem, mi zajlik bennem azóta, amióta eljöttem Tőled.
Az élmény, amiben részesülhettem a terápiád alatt olyan világba vitt el ahonnan nem szeretnék visszazökkenni az eddigi világomba. Nem indultam rögtön haza, elmentem kicsit plázázni, de a cselekedeteimet mintha csak egy automatizmus irányította volna, mert az agyam folyton azokon a gondolatokon pörgött, amit tőled hallottam. Próbáltam feldolgozni, megérteni, elhitetni magammal, hogy ez mind létező. A gondolataim egészen hazáig nem tértek vissza az eddig használt sablonokhoz és még arról is elfeledkeztem néha, hogy nyomjam a gázpedált. Szerencsére nem volt nagy forgalom, nem sokan néztek bolondnak, amikor majdnem magállt alattam az autó mire kapcsoltam, hogy gázt kellene adnom./ Ez az automata autó hátránya, ha nem nyomom nem megy és nem is figyelmeztet, hogy váltanom kellene./
Még benn a városban egyébként meglepődve tapasztaltam, hogy amikor a lámpánál állva ki akartam nézni a szélvédő alól, hogy lássam mikor vált majdnem leesett a nyakam a fejemről. Eltűnt a merev nyaktartásom, amin már olyan sokszor próbáltam ilyen-olyan módszerekkel változtatni, de sosem sikerült. Mintha egy cérnaszál tartotta volna csak a nyakamat a helyén úgy billegett és ezt nagyon élveztem. Utána többször is elkezdtem lötyögtetni a nyakamat a fejemen. Ezt a lazaságot a nyakam és a vállam területén, azóta is folyamatosan érzem. Megszabadultam valami hatalmas tehertől, ami eddig ült a vállamon és vasmarokkal tartotta mereven egy irányban a nyakamat.
A gondolatok és a pozitív érzések azóta is folyamatosan átjárják az egész testemet és egyre több olyan felismerést tapasztalok az eddigi életemmel kapcsolatban, ami nagyon sok mindent megmagyaráz.
Sokkal mélyebben és nagyobb mértékben élem meg az öröm érzését. Ma reggel például kimentem a virágos kertemet megnézni és megköszöntem a növényeimnek, hogy ilyen szépek és hogy meghálálják a gondoskodást. Megköszöntem az énekes madaraknak is, hogy szebbé teszik az életemet azzal, hogy minden nap hallhatom az éneküket. Aztán arra is rájöttem, hogy mindent meg kell köszönnöm az eddigi életem szereplőinek is, de leginkább a rossz élményeket, amikkel hozzásegítettek ahhoz, hogy most ebben az emelkedett lelki állapotban lehetek.
Most már tudom, hogy elfogadhatom magamat olyannak, amilyen vagyok, és nem kell, hogy rossz érzéseim legyenek amiatt, hogy nekem más a véleményem, mint a körülöttem lévőknek. Most már nem is fogom erőltetni, hogy higgyenek nekem, mert tudom, hogy nem úgy látják a dolgokat, ahogyan én, amit eddig is tudtam csak mindig úgy gondoltam, hogy én vagyok az okoskodó, aki kéretlenül osztogat tanácsokat.
Sajnos volt már erre példa, hogy hiába próbáltam valakit figyelmeztetni nem foglalkozott vele és nem telt el sok idő és bekövetkezett a baj. Ez kétszer is megtörtént ugyanazzal a személlyel és akkor rájöttem, hogy segíteni csak annak lehet, aki belátja, hogy szüksége van rá.
De hála Neked most már tudom azt, amit eddig nem értettem, hogy az emberek miért nem úgy látják a dolgokat, ahogy én.
Mivel alapjában véve segítő szándékú ember vagyok – talán jobban is, mint kellene – ezért úgy döntöttem nem adom fel az ebbéli próbálkozásomat és kihasználom a lehetőséget arra, hogy segítsek annak, akinek szüksége van rá.
Az iránymutatást a hogyanra majd úgyis megkapom, ezt megbeszéltük.
Bocsánat, hogy ilyen hosszú levéllel leptelek meg, de úgy gondolom, hogy az ilyen típusú visszajelzésekre Neked is szükséged van.
Úgy éreztem Te vagy rá a legérdemesebb akivel ezt a fantasztikus élményt elsőként megosztom, mert hozzásegítettél, hogy megváltoztassam az életemet.
Ez a legtöbb, amit egy embertársunkért tehetünk.
Hálás köszönet még egyszer mindenért, további hasonló sikereket kívánok.”