Sok belső gyermek korrekciót végeztem már el, és ezzel kapcsolatban több értékes visszajelzést is kaptam. A belső gyermek, ahogy én tanultam, a tudatalattink irányító szerve. A tudatalatti egy hatalmas információs adatbázis, amely többek között a testünk működése során keletkezett információkat is tárolja. Ily módon képes segíteni a szervezet öngyógyító folyamatait is. Képes, ha ez az irányító szerv, a belső gyermek, nincs leterhelve negatív programok futtatásával. Olyan ez, mintha egy sportolónak adnánk egy nehéz hátizsákot, és így várnánk el tőle remek teljesítményt. Minden újabb program egy újabb batyu, amit ráaggatunk, vagy mások tesznek rá. Milyen negatív programokról van itt szó?
A tudatalatti nem értékel, nem ítél, kritika nélkül befogadja az információkat. Azt is, ami számunkra nem kedvező. A tudatalatti számára minden információ igaz, hiszen létezik. Találkoztam olyan esettel, amikor egy nő, aki kisbabát szeretett volna, a főnökétől kapott egy ilyen negatív programot: „Neked úgysem lesz gyereked!” A főnök azért próbálta ezt elhitetni mindkettőjükkel, mert a hölgy nem nélkülözhető a munkahelyén, ezért szerinte nem is mehet GYES-re. Ez a negatív program gátolta azt, hogy valami megtörténjen. Általában így van ez. Ezek a programok, mint önnön korlátaink működnek, mindig le kell küzdenünk őket ahhoz, hogy valamit elérjünk. Igaz ez az életünk folyására és a testi egészségünkre is. Ha például azt a programot találtuk ki magunknak, hogy: „Nekem úgysem sikerül semmi!”, akkor a hétköznapokban kell keserves küzdelmet folytatnunk a sikerekért. Egy másik példa, amikor egy 12 éves kislánynak végeztem a korrekciót anyukája jelenlétében. Mondtam, hogy van egy program, ami anyai ágon került a tudatalattiba. Anyuka fejében szinte azonnal kattogni kezdtek a gondolatok, kutatta, hogy mit ronthatott el. Korrekció után a következőket mondta: kicsi korában gyakran mondogattam a gyereknek, hogy mindent rendesen meg kell enni, mert ha nem eszel, beteg leszel. A gyermek jelenleg vékony testalkatú és sokat beteg. Van, amikor egyszerűen csak annyit lehet érezni, hogy szebb lett a világ körülöttünk, és nem tudni mitől, csak vidámabbak vagyunk. A környezet mindenesetre észreveszi, hogy anyát, mintha kicserélték volna. Egyszer a fodrászom küldött hozzám valakit. Később újságolta, hogy amikor a vendég újra elment hozzá, már az ajtóban észrevette rajta a változást.
Ma kaptam egy levelet egy kolléganőtől, akinek a férjénél végeztem el a belső gyermek korrekciót. Had szóljanak most az ő szavai.
„Kedves Mara (Boszi)!
Köszönetet kívánok mondani Neked az „Új Józsi”-ért. Az a két „extra Józsi”, aki őbenne lakott, mindkettőnknek sok problémát okozott. Persze főleg neki. Én csak elszenvedője voltam. Egy hét már elég hosszú idő, hogy tekinthetem az érzékelhető változást tartósnak. Kiegyensúlyozottabb, nyugodtabb, higgadtabb. Én csak ámulok és örvendek. Ez az én oldalam. Hogy Ő ebből mit tapasztal, még nem tudom. Kérdezni nem akarom. Majd mondja magától úgyis, ha eljön az ideje. Egyenlőre csak élvezem és tanulom ezt a Józsit.
Köszönöm NEKED és a Teremtőnek. Köszönöm.”