Családi körben van egy immunbeteg hölgy. Országos nyilvántartásban is szerepel emiatt, kiemelten kezelik az esetét. A gyógyszereit kórházi körülmények között állítják be, mert nem szedhet akármit. A vérnyomás gyógyszer elrontja a cukrát és fordítva. Eddig még nem kért tőlem segítséget, én meg nem akartam rábeszélni. Úgy nem is használna. Most azonban számára is kritikussá vált a helyzet. Inzulint kell használnia a cukrára, mert gyógyszerrel már nem lehet szinten tartani. Viszont ez meg árt a szemének, amin zöld hályog van. A szervezete egyértelműen az Imunosan használatát igényelte.
Meg sem fordult a fejemben, hogy ez neki erős lehet, vagy óvatosabban kellene nekiállni a változtatásnak. Az energetikai felmérés alapján a szervezet nagyon jól fogadta az Imunosan rezgéseit. Így hát elkezdte a kúrát. Azt tudtam, hogy az immunbetegsége miatt részt vesz egy új hatóanyag kipróbálásában, amit kifejezetten ilyen esetekre fejlesztettek ki Amerikában, mint az övé. Minisztériumi engedéllyel használja, a gyógyszerszállító házhoz viszi a szükséges adagot. Még el sem fogyott egy dobozzal az Imunosanból, amikor azt monda nekem: Neked el merem mondani, de az orvosomnak még nem. Nem használom a gyógyszert. Jól érzem magam, úgy érzem, hogy nem kell, és annyi a mellékhatása, hogy inkább itt gyűjtögetem az adagokat a hűtőszekrényben. Minek használjam, ha nélküle is jól vagyok? Megmondom Neked, félek a mellékhatásoktól! Annyi bajom van e nélkül is. Ugye igazam van?
A betegnek mindig igaza van 🙂 Legyen a Te hited szerint!