Ki irányít?

2012. december. 7. renol

Ismerős ez a szám, amelyik a telefonomat csörgeti. Csak egy kérdésem lenne – mondja a hölgy a vonal túlsó végén. Szedhetem a Renolt a Korolennel együtt? Csak egy cseppet tennék a Renol mellé, mert úgy érzem, hogy az jó nekem. Hát persze, hogy szedheti – nyugtattam meg. Ha megszületett az a gondolat, mégpedig pozitív gondolat formájában, hogy valami segít, akkor az biztosan úgyis lesz. Ebben benne van a gondolat teremtő ereje, a hitünk támogató energiája is. Úgy érzem, hogy én egy olyan ember vagyok, akit nem lehet irányítani, mert szívesebben járom a magam útját – fűzi tovább a gondolatait. Néha meg úgy érzem, hogy szükségem van az iránymutatásra, mert mi van, ha butaságokat gondolok? Akkor most melyik az én utam? Menjek az érzéseim után, vagy hagyjam, hogy egy tapasztaltabb valaki megmondja, hogy mit tegyek?

Ki irányít?

Ahogy beszélt, szinte láttam a vívódásait, ahogy próbálja meglelni önnön életbölcsességét. Nem hagyhattam kétségek között.

Ön most arról beszél, hogyan viaskodik bennünk az egónk és a szívünk. Az egónk tudni akarja, a szívünk viszont érezni szeretné a választ. Az egó az, aki magyarázatot, bizonyítékot vár, aki azt akarja, hogy valaki mutassa meg a helyes utat, ráadásul az Ön számára helyes utat, ugyanakkor azt is mondja meg, hogy az miért helyes. Az egónak kérdései vannak, kétségei vannak, az egó fél, hogy nem jól döntünk. Ugyanakkor a szívünk csak megéli, megtapasztalja a változásokat, ami nekünk jó érzés, vagy rossz érzés. A szívünk, vagyis a tudatos énünk csak elindul egy úton, megéli, megtapasztalja azt, és ha ez neki jó érzés, akkor megyünk tovább, ha nem, akkor visszafordul és választ valami mást. Az egónak már a választáshoz is miértjei vannak, előre tudni akarja, hogy az az út jó nekünk. A bal agyféltekénk reprezentálja az egót, a jobb pedig a tudatos ént. Mindenkinek mindkettő van, kérdés, hogy melyik működése a domináns, mi melyik tapasztalást választjuk.

Felszabadult nevetés a vonal másik végén, mint amikor valaki megtalálja elveszettnek hitt kincsét. Megkérdezem, hogy kapott-e választ a kérdésére. Azt mondja a hölgy, hogy annál sokkal többet kapott. S ha még azt is hozzáteszem, hogy ő ugyanaz a hölgy volt, aki korábban skizofrénia panasszal fordult hozzám, akkor azt is beláthatjuk, hogy a korábbi terápia teljes mértékben sikeres volt.

Ajánlja cikkünket ismerőseinek!