Stresszkezelés

2012. július. 16.

Ma jó napom van, mert csupa jó híreket kapok. Az április 27-i bejegyzésemben írtam egy nagyon csúnya visszérről. Ma találkoztam a hölggyel, és dicsekedett, hogy teljesen eltűntek a tenyeréből a fájó erek. Mutatta a tenyerét, és teljesen olyan volt, akár az enyém. Hihetetlen, hogy a szervezet mire képes, milyen hatalmas öngyógyító erővel rendelkezik, ha megadjuk számára azt, amire szüksége van ehhez. A teákkal kapcsolatban is nagyon jók a visszajelzések. Mindenki azt a fajtát dicséri természetesen, amit kapott. Egy fiatalember jelezte, hogy bevált a módszerem, és már könnyebben boldogul a munkahelyén. Milyen módszer?

Stresszkezelés

Elmondom, hiszen másnak is hasznos lehet. Sokszor magunk is tehetünk arról, hogy stresszben élünk, kapkodás, idegeskedés az életünk. A sok erőfeszítés ellenére gyakoriak a kudarc élmények, s ez a keserű szájíz rányomja a bélyegét a magánéletünkre is. Lehet, hogy csak másképp kellene szervezni az életünket, másképp kellene gondolkodni a feladatainkról. Ha összecsapnak a fejünk felett a hullámok, akkor még inkább nem tehetjük meg, hogy kapkodjunk. Azt ajánlottam a fiatalembernek, hogy rakja sorba a feladatait. Ha van 20 dolog, amit aznap kell megcsinálnia, akkor állítson fel köztük egy fontossági sorrendet, hogy mi az, amit feltétlenül meg kell oldani, és mi az, amit akkor csinál meg, ha még belefér. Vagyis legyen egy terve. Ha megtervezzük a feladatainkat és terv szerint haladunk, akkor az már egy rendet hoz az életünkbe. Ez után vesszük a sorban első feladatot és figyelmünkkel 100%-ban erre koncentrálunk. Nem 3 dolgot akarunk egyszerre megcsinálni, mert akkor a figyelmünk megoszlik, könnyebben hibázhatunk, és tovább tart a megoldás. Ez így nem hatékony! Egyszerre mindig csak az első feladattal foglalkozzunk, ne is gondoljunk a többire, addig azok várjanak. Úgysem oldja meg helyettünk senki. Ha mégis, akkor meg csak nyertünk az ügyön, hiszen az a probléma, ami képes megoldani önmagát, nem érdemli meg, hogy időt és energiát pazaroljunk rá. No, ha az első feladatot megoldottuk, akkor kipipáljuk, bezsebeljük önmagunktól az elégedettség érzését, és előléptetjük a másodiknak megjelölt feladatot az első helyre. Meglátjuk, hogy rövidebb idő alatt végzünk, mint máskor. Mintha megállna az idő, és valami láthatatlan erő nyújtaná a perceket. Sokkal több minden belefér a napba, és még csak bele sem fáradunk úgy, mint máskor. Persze közbejöhet valami, ami átrendezi a feladataink sorrendjét, de akkor is mindig csak egy első feladat van. Ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy muszáj 3 dolgot egyszerre csinálni, mert nem tűr halasztást. Dehogynem. Csak meg kell mondani, hogy a hátrébb sorolt feladat mikorra lesz meg, és meglátjuk, mindenki megnyugszik, mert tudja, hogy mire számíthat. Ha ezt nem fogadják el, akkor változtassunk az általunk felállított sorrenden. No. Már hallom is, hogy ez nem ilyen egyszerű, sokszor ezt nem lehet megcsinálni, mert…. Felhívom mindenki figyelmét egy arany szabályra: a győztesnek tervei vannak, a vesztesnek meg kifogásai. Azt az időt és energiát, amit arra fordítunk, hogy megmagyarázzuk magunknak vagy másoknak, hogy valamit miért NEM lehet megcsinálni, nos azzal az energiával már rég megtaláltuk volna a megoldást is, ha azt kerestük volna. El kell dönteni, fejben kell elhatározni, hogy valamit meg akarunk-e oldani. Ha tényleg akarjuk, akkor mindig van megoldás. Sőt! Mindig több megoldás is van. A fiatalember mindenesetre megértette miről beszélek, és legalább kipróbálta. Semmi veszíteni valója nem volt, csak nyerhetett az ügyön. Remélem mások is kipróbálják. Én a győztesekkel vagyok ☺

Ajánlja cikkünket ismerőseinek!